Alkoholista az az ember, aki ugyanannyit iszik, mint mi, csak nem szimpatikus… (ismeretlen) Az alkoholnak van egy felettébb különös tulajdonsága, általában nem azon az emberen látszik meg a hatása, aki megissza. A közértben mindig kiderül, hogy az ott vásárolt, ipari mennyiségű szesz fogyasztója többnyire a szomszéd bácsi vagy néni, aki évek óta járóképtelen, a nagyközönség számára pedig láthatatlan valaki, aki kénytelen a mellette lakóra támaszkodni, hogy hozzájusson a mindennapi betevőhöz.
Ez a lakó általában feltűnően pirospozsgás arcú, véreres szemű, labilis járású egyén, aki önzetlenül vállalja, hogy a nap folyamán akár többszöri fordulóval is hazaszállítja magatehetetlen embertársa sörét, borát, pálinkáját, valamint ügyel arra, hogy a göngyöleg ne halmozódjon fel a lakásában. Mindeközben arra is van gondja, hogy környezete figyelmét többször felhívja arra a tényre, hogy neki mennyire hálátlan feladat jutott osztályrészéül. Természetesen ő az, aki soha egy kortyot nem iszik, s bár talán érzi, hogy az állapota - mely idővel és szemmel láthatóan egyre romlik – némi magyarázatra szorulna, e felett gálánsan átsiklik.
Másnap pedig kezdődik elölről a kálváriája. Az hogy előző nap mintha mégis vele történt volna valami, az pedig többnyire feledés homályába merül. Ő az, aki korán reggel ártatlan vörös fejjel, kicsit remegő kézzel de sűrű fejcsóválások között jelenti ki, hogy ez a szomszéd már megint...
