Amikor valakiről kiderül, hogy szabadlábon ez a saját elhatározásból nem inni még az elvonási tünetek elviselését szolgáló, ambulánsan beszerzett gyógyszer segítségével sem működik, az ember viszont mindenképpen kiutat keres, még mielőtt végleg késő lenne, akkor a következő – elsőre elég riasztóan hangzó, viszont teljesen logikus - lépés az intézményes elvonókúra. Egyrészt a kórházi kezelésre jelentkező betegnek az ottléte alatt nyilván erősen korlátozottak a lehetőségei arra, hogy engedhessen a korábbi kísértéseknek, másrészt az orvos, illetve a személyzet által szigorúan ellenőrzött keretek között a megfelelő gyógyszereléssel másfél-két hét után jó eséllyel elmúlnak a kínzó tünetek, a szervezetéből addigra nagyjából kiürülnek a mérgek – szóval az ember végre valóban tiszta lehet. Ezek után azonban ezt az állapotot meg is kellene őriztetni vele valahogyan. A következőkben két, sokak által ismert kezelési módszerről szeretnék mesélni néhány olyan, általam (is) látott dolgot, amikkel valamiért amúgy nem nagyon szoktak foglalkozni a róluk szóló jelentésekben. Viszont amik miatt én a leghatásosabb jelzőt ezek esetében is csak feltételes módban használnám.
Mindkét lehetséges megoldás rendszeres gyógyszeres kezelést jelent, az egyik a naponta szájon át beveendő antaethyl tabletta, a másik pedig egy (pontosabban több), a bőr alá ültetett, folyamatosan kioldódó szer, az esperal (reménység, magyarul). Ezekben a gyógyszernek nevezett vegyületekben egy olyan anyag (diszulfarim) található, ami gátolja az alkohol lebontását. Alaphangon az alkohol több fázisban bomlik, mielőtt kiürülne a szervezetből. Először is acetaldehid keletkezik ott, amely egy rendkívül mérgező anyag. És amit ezek a gyógyszerek (?) innentől kezdve nem engednek tovább bomlani, vagyis mérgezést okoznak, már kis mennyiségű alkohol bevitele esetén is. Ez a mérgezés pedig rövid időn belül jelentkező szédülést, erős hányingert és hányást, hidegrázást, valamint a legkomolyabb esetekben akár vakságot, bénulást vagy - általában valamilyen egyéb, súlyosbító tényező esetén (például bármilyen szívbetegség) - halált is okozhat. Mindezek miatt ezen beavatkozások előtt beleegyező nyilatkozatot íratnak alá az úgynevezett együttműködő alkoholbeteggel, miszerint tisztában van a mindennel és vállalja az esetleges következményeket is.
Tehát ezek a kezelések nem az együttműködésre, hanem egyértelműen a beteg félelmére alapoznak.
Aki a cél érdekében persze hozzájárul mindehhez, és a mindenek előtt ráadásul elég izgalmas a körítés is, hogy a beteg kellően átérezze a komolyságot, viszont amelynek igazából egyetlen célja ennek a félelemnek a kondicionálása az emberben. Rémtörténetek vannak, mint például az, hogy tízből kilencen már jól bele is haltak abba, hogy nem hallgattak a szóra. Persze akárki nem is kaphatja meg ezt a kezelést, az illetőnek a megfelelő intellektussal kell rendelkeznie ahhoz, hogy elfogadjon minden okosságot, amit ezekről a szerekről és a hatásukról tanítanak, valamint akkora meggyőződéssel kell akarni azt, hogy soha többet, amekkora meggyőződés amúgy a világon nincsen is. Ezen kívül az orvosok általában csak egy hosszabb – több hetes, vagy akár több hónapos – kórházi ellátás után, a beteg valódi gyógyulni akarása (?) láttán járulnak csak hozzá, viszont azonnal szüntetik meg a kezelést, mihelyst kiderül, hogy mégis volt egy olyan, amikor az ember egyszer is úgymond megtévedt.
Az antaethyl mondjuk még az egyszerűbb eset. Amikor az alkohol egyszer csak már nem bírja tovább, hogy ne legyen, akkor például elkezdhetjük nem megenni tovább, és néhány nap elteltével mehet is a menet tovább. És akkor most következzen még ehhez egy rövid kis összeesküvés-elmélet is.
Kifejezetten a lélekre kötik, hogy senki ne próbálja ki, hogy igazat beszélt-e az orvosa, viszont az a minimum, hogy egy tisztességes alkoholista ezt úgysem fogja megállni. És akkor vagy megpusztul majdnem, vagy nem történik semmi. Tízből nagyjából nyolcszor nem. Nem tudom, hogy mennyit fizet a TB egy-egy ilyen kezelésért cserébe, és azzal sem vagyok tisztában, hogy ez a tabletta hányféle kiszerelésben létezik amúgy, de élek a gyanúperrel, hogy négy vagy öt kinézetben azért talán mégsem. (Orvos ismerősöm később megerősített ebben a feltevésemben - mármint, hogy valószínűleg velem ott valami nem volt egyenes, vagy pedig benne vagyok abban a néhány emberben, akik immúnisak erre a dologra.) Mindenesetre képzeljük el az illetőt, akit becsületesen felkészítettek, és aki meg van győződve arról, hogy négy cent után is mindenféle szörnyűségek fognak történni őbenne – nos, valószínűleg neki édes mindegy, hogy antaetylt etetnek vele, avagy valami jóval olcsóbb akármit. Papíron a kórház valószínűleg mindenképpen jól jár (nekik nyilván a csúcsot fizetik), a beteg pedig, aki valahogyan az ikszedik alkalommal sem bírja rettenetesen rosszul érezni magát, valószínűleg egyszer csak azt fogja mondani, hogy ha esetleg ő is szintén alkoholista volna, akkor ezután inkább szórakozzanak a nénikéjükkel…
Mindenesetre és mindezek ellenére köteles vagyok kijelenteni, hogy a dolog valóban sokaknál működőképes – az egyetlen hátulütője, hogy hosszútávon ez egyáltalán nem megoldás. A statisztikák eléggé lehangolóak, százból hetven ember rövid időn belül többnyire vagy tisztán abbahagyja, vagy csak akkor eszik ilyen gyógyszert, amikor nagyjából azt érzi, hogy most egy darabig lehet, hogy megint le kellene állnia.
Ennél komolyabb megoldás lehet - mivel nem igazán megállítható a folyamat – az esperal bőr alá ültetése. Ez a szer (testsúlytól függően hét, nyolc vagy akár kilenc tabletta) elvileg kivehetetlen, és állítólag tíz hónapig is folyamatosan fejti ki a hatását – ami ugyebár azért mégiscsak nagyobb visszatartó erőt jelent a nem iváshoz. Ismertem persze embert, akinél ez a tíz hónap nem egészen három volt, valamint olyant is, aki éppen a kilencedik beültetésére várakozott, mivel e nélkül rendszeresen visszaesett volna.
És igazából a többséggel ellentétben ezért nem merném én annyira büszkén kijelenteni erről az anyagról sem, hogy a leghatásosabb a jelenlegi (gyógyszeres) kezelések közül.. Az anonimok elvileg azt számolják, hogy már hányadik napja nem ittak, ezzel szemben a beültetettek viszont azt, hogy még hány napot kell kibírniuk addig, amíg végre majd újra belecsaphatnak…
..t már régen halottnak kéne lennie
