Nagyjából három éve ismerem az anonim alkoholistákat, és hosszútávon valószínűleg mindenki számára nyilvánvalóvá válik majd, hogy a velük való hosszú és tartalmatlan kapcsolatom után nagyon komoly fenntartásaim vannak velük, illetve a tevékenységükkel szemben. Holott a mindenféle statisztikák szerinti eredményeik alapján a saját maguk-, valamint az ezen számítások alapján az általam ismert kívülállók szemében is az alkoholizmus elleni küzdelemben elvileg ők volnának a Bölcsek Kövének egyedüli hordozói… Szóval első nekifutásra arra gondoltam,hogy nézzük meg akkor ezeket a – szerintem tudománytalan, de legalább fantasztikus – eredményeket egy kicsit közelebbről..
Azzal a körülbelüli adattal többnyire mindegyik az alkoholbetegséggel foglalkozó fórum egyetért, hogy hazánkban nagyjából egymillióra tehető az egyértelműen alkoholisták száma, valamint ehhez nyilvánvalóan és teljes joggal hozzátehetjük azt a további néhány millió érintett személyt, akik egy háztartásban élnek az italozó apával, anyával vagy akárkivel. És ez a két szám együttesen már hosszú távon is elég előkelő helyezést jelent az országnak az alkoholista nemzetek top-listáján..
Viszonylag szerencsésebb esetekben a problémával bármelyik térfélen szembesülő emberek egy része rövidebb-hosszabb idő után (mihelyst az első, önálló próbálkozásaik sikertelennek bizonyulnak, és jellemzően az esetek nagyobb részében ez történik) eljut odáig, hogy megpróbál külső segítséget keresni. És ekkortól kezdve bármerre néz, többnyire azt kell látnia, hogy tíz találatból átlagosan hét-nyolc esetben a leghatásosabb megoldásként az anonim alkoholistákat ajánlják, életmód akárkiktől kezdve, a nyilván elfogulatlan újságírókon keresztül az egy idő után és jobb ötletük híján komoly orvosokig bezárólag - akik valahol már szintén hallottak erről a dologról valamit.
Ez egyrészt azért alakulhatott így, mivel Magyarországon a kórházi kezelés alternatívájaként elég szűkösek a lehetőségek a gyógyulásra (tudom, tudom – meggyógyulás az nincsen), és mivel a kevés elérhető szervezet közül is az anonimok a legrégebbi, a legnagyobb és a legjobban szervezett társaság, ezért nyilván az érintettek körében a közismertségük is ezzel arányos. Másrészt pedig minden lehetséges fórumot ki is használnak arra, hogy különféle – ellenőrizetlen, avagy konkrétan ellenőrizhetetlen statisztikai adatok alapján bizonyítsák megkerülhetetlenségüket a témában.
A hatékonyságot tekintve a hagyományos orvosi ellátás esetében a számok eléggé lehangoló eredményeket mutatnak. Különböző források szerint is százból nagyjából öt, legfeljebb tíz betegnek van esélye arra, hogy úgymond meggyógyuljon, és gyógyuláson itt és most a teljes szeszmentességet értjük, amelynek sok évig kell tartania.
Ezzel szemben az AA által az eredményeikről kiadott, és média által kritikátlanul, viszont széles körben terjesztett adat több mint figyelemreméltó. Az anonimitás szabályainak megfelelően természetesen a neve említése nélkül idézném ez ügyben az AA úgynevezett Minnesota-modellen (erről bővebben később) alapuló terápiájának hazai nagyasszonyát -- A Minnesota-modell fő ismérve, hogy az alkoholizmusra betegségként tekint. Mivel pedig az alkoholizmus függőség, ezért gyógyíthatatlan, ám tünetmentessé tehető. Azért kezdtünk a modellel dolgozni, mert vonzó volt a magas, 7o százalékos hatékonysági arány. Vagyis száz emberből hetven lesz élete végéig józan ezzel a módszerrel – mondja a szakember.
Ez ugyan valóban egy hihetetlenül jó eredmény - volna (!), viszont ennek az állításnak egyszerűen semmi alapja nincsen. Szerintem eleve már egy kívülállónak is beüthet egy ekkora eltérés az orvoslás egyéb formáihoz képest, de hogyha valakinek ez mégis reálisnak tűnne, a kedvéért járjuk körbe egy kicsit ezt a bizonyos 7o százalékot.
És akkor elöljáróban, a hitelesség kedvéért elmondanám, hogy az alábbi adatok a saját, személyes tapasztalataimon (igen - ott voltam, láttam és hallottam) alapulnak.
A hivatalosan 5o ággyal működő osztályon az általam ott töltött két és fél hónap alatt nagyjából 13o alkoholbeteg kezdte el a terápiát, akik közül velem egyetemben hetvenen távoztak onnan idő előtt és dolguk végezetlenül. (Magam a hatvannyolcadik voltam, de néhány napon belül újabb két addigi társam is jelentkezett azzal, hogy szintén letették a fegyvert.) Innentől kezdve ezek az emberek nyilván sehol és semmilyen statisztikában nem szerepelnek.
Szerepelnek viszont mindazok, akik úgymond sikeresen elvégezték a terápiát. Ennek a sikernek azonban az egyetlen kézzel fogható bizonyítéka csupán annyi, hogy valóban letöltötték a főnökség által rájuk kirótt időt, továbbá ezalatt szépen sorban elvégezték valamennyi nekik kiadott feladatot. Mivel amúgy a kórházból való távozásuk után sem az ottani személyzet, sem pedig az AA nem igazán követi a további sorsukat, így aztán nem is lehet semmiféle információjuk arról, ha az illető egy idő után mégiscsak visszaesett volna – a statisztikában viszont ők már mindenképpen benne vannak abban a bizonyos százalékban. Akár többször is…
Szerepelnek benne ugyanis azok a betegek is, akik korábban egyszer (kétszer vagy háromszor) már sikeresen végigdolgozták a magukét, tehát egyszer már voltak hetven emberek, akik az életük végéig józanok maradnak, csak aztán mégis úgy alakult, hogy mégsem. És mint ahogy azokat is, akik az első alkalommal esetleg még megfutamodtak, egy bizonyos türelmi idő elteltével őket is befogadják egy újabb tanfolyamra, amit nyilván ismét sikeresen elvégeznek, aztán persze majd megint a módszer hatékonyságát bizonyító statisztikai adatok lesznek belőlük.
A technika jellemző példája az az anonim kolléga, aki ráadásul még meg is volt győződve arról, hogy ő sikeresen elvégezte, amit kellett, annak ellenére, hogy a saját elmondása szerint onnantól kezdve, hogy bekerült a hetvenbe, nem egészen száz napig bírta ki a külvilágot leittasodás nélkül. Némi protekció segítségével a türelmi idő kihagyásával egyből sikerült is visszakerülnie, és nagy hittel és teljes erőbedobással látott neki újra a maga elé kitűzött nemes cél megvalósításának, hogy abban az évben kétszer is bekerüljön abba a bizonyos hetven százalékba…
..t már régen halottnak kéne lennie
