Nem igazán szeretek magyarázkodni – és amúgy ez most sem az lesz -, csupán oszlatni szeretnék egy félreértést. Meglehet, hogy az első nekifutásra csalódni fognak bennem azok, akik ezen az oldalon keresnék a megoldást az alkoholizmusukkal való leszámoláshoz, akik esetleg azt feltételeznék, hogy én majd - a saját tapasztalataim alapján - tudok mondani itt valami olyan valóban működő módot is, ami legalább elindulni segít valamerre a kiút felé, de az az ember sajnos nem én vagyok. A holtbiztos módszert csak az anonim alkoholisták és a mindenféle gyülekezetek tudják. Én csak lehetőségeket ismerek, amik még engem, a mindenekkel szemben krónikusan szkeptikust is képesek voltak közelebb vinni (mégegyszer : közelebb...) a mindenki szerint lehetetlenhez – a meggyógyuláshoz.
Először is azt kérném mindenkitől, hogy egyszer (vagy még egyszer) olvassa el a blog leírását.
Aztán.. Én a magam részéről az elkövetkező időkben (és tényleg csak az általam kigondolt sorrendiség miatt) egyelőre továbbra is és nagyobbrészt csak azokról a dolgokról fogok szólni, amik léteznek, mint választási lehetőségek, amiket kipróbáltam és leharcoltam becsülettel, de nálam nem működtek. Az évek során bevállaltam közismert, illetve kevésbé ismert módszereket is arra, hogy történjen velem végre valami értékelhető, és vannak emberek (mindegyik próbálkozásomból ismerek néhányakat), akiknek ez, az vagy éppen amaz a terápiáskodás valóban bejött. Ők viszont – és ezután már komolyan nem kívánok többet százalékolni, de – a ránézésemre teljesen korrekt hivatalos, legfeljebb öt-tíz százalékba tartoznak…
A végső kétségbeesés hajlamosíthatja az embert arra, hogy amikor az egyik bebukás után egy másik - és az aztán már tényleg teljesen biztos - módot ajánlanak neki, akkor már minden előzetes háttérinfó nélkül is nekiszalad, de bárminek, amiben csak egy szemernyi esélyt is látni vél arra, hogy az által vége szakadhat ennek a tébolydának. Aztán persze megint (mindig) csak a menet közben derül ki, hogy az sem egészen úgy működik (?), ahogyan azt a nagyon okosok beígérték.
Az első körben arra gondoltam csak, hogy azokról a dolgokról beszélek, amikről a bármire való rábeszélésekkor amúgy nem igazán szokott senki nagyon jószándékú, és soha. Többek között arról, hogy a legtöbbször - és igazából a nagytöbbségnél - azért végződnek kudarccal ezek az egyetlen biztos módszerek, mert mindenhol, mindenkin ugyanazt az általuk kigondolt, akár valóban értelmes, vagy akár csak pénzbehajtásra-, vagy akár semmire sem való kísérletet próbálják elvégezni. Igazából sehol (pontosabban sehol, azok közül, amiket megismertem) sem veszik figyelembe azt, hogy ebben a nyomorban mennyire különböző családi és társadalmi hátterű, intellektusú és érzékenységű emberek küzdenek. És aki valami miatt nem illik a rendszerükbe (például aki alkoholfüggőből nem kíván, mondjuk gyógyszerfüggővé válni, vagy aki esetleg nem hisz abban, hogy a csoportterápia azzal segít a problémáján, hogy közösen megbeszélik, mondjuk a közelgő Szeretet Ünnepével kapcsolatos érzéseiket, azokról pedig már – többet - nem is szólva, akik bűnös módon nem képesek elfogadni azt a bizonyos Felső Erőt) azt rövid úton kivetik maguk közül.
Nyilván a mindenek ellenére mégis azt kell mondanom, hogy mindenki használjon ki minden elékerülő lehetőséget, amit felajánlanak neki. Én itt és most egyelőre csak annyit tehetek, hogy leírom a tapasztalataimat, amit a mindenféle dolgokról, helyekről és módszerekről tudok (tapasztaltam), hogy mindenki úgy vállalja be az akármelyik módszert, hogy már az indulásakor képben legyen, és ne a félúton kelljen rájönnie arra (mint, ahogy ez velem nem nyolc-kilencszer előfordult), hogy ez nem (sem) az volt, amit keresett.
Ez még csak az első évad a sorban, amikor feláll a zűrzavar, és még senki nem tudja, hogy hová fog kifutni ez az egész. Elfogadom, hogy hosszútávon kissé idegesítőnek (?) tűnhet, hogy (mintha) mindenről csak negatívumokat tudnék írni, de ettől függetlenül ezek a negatívumok valóban ott vannak. És megértem a mégis, akkor mihez lehetne kezdenem hiányérzetét is – de egyrészt egyelőre még magam is csak próbálok lassan a végére érni ennek a dolognak, másrészt nyilván én nem (én sem) lehetek az az ember, aki tudja a mindenki számára tökéletes megoldást.
Írni fogok a lehetséges kapaszkodókról, amiket a menet közben találtam magamnak, és írni fogok a pozitív példákról is, amiket láttam és látok, egyelőre azonban még ott tartok, hogy szerintem mit és miért nem-, vagy csak úgy és akkor kellene vállalni, hogyha az ember tisztában van azzal, hogy hol és mivel várják.
..t már régen halottnak kéne lennie